Egy régész története, aki leleplezi az ősi sumér istenségek rejtélyét a viktoriánus Angliában
Részlet a könyvből:
…William világosan megértette, hogy az általa tervezett régészeti expedíció bizonyos mértékig kaland lesz. Hiszen nemcsak a pénzügyeit kockáztatja, hanem a hírnevét is.
A British Museum vezetőségének sokáig tartott, mire meghozta a döntést. William már teljesen kétségbeesett, annyira vágyott arra, hogy támogatást szerezzen a múzeumnak, és keresett egy másik támogatót. Egy napon egy magabiztos, kék szemű amerikai jelent meg háza küszöbén, aki készen állt arra, hogy befektessen Uruk ásatásaiba. William először nagyon örült, mígnem rájött, hogy az amerikai az összes értékes leletet a tengerentúlra kívánja vinni, és nyereséggel akarja eladni a gyűjtőknek. Williamnek nem volt ellene a magángyűjteményeknek. Az amerikai azonban erőszakos stílusával egyértelműen agresszív volt, és inkább tűnt szélhámosnak, mint az Amerikai Régészeti Alap képviselőjének. William kis időt kért, és megígérte, hogy átgondolja a vendég javaslatát. Szerencsére a British Museum értesítést küldött Adamson úrnak, hogy beleegyezik egy jövőbeli uruki expedíció anyagi támogatásába. William ujjongott. A British Museumnak három hónapba telt a döntés meghozatala. És máris eljött a február.
William sietett megosztani a jó hírt húgával ebéd közben. A leány fegyelmezetten vette tudomásul.
— Tudtam, hogy Urukba mész a British Múzeummal vagy anélkül — mondta Alice. — Körülbelül egy hete volt egy álmom… Egy gyönyörű, aranyhajú nő odajött hozzám, és azt mondta, hogy olyan tárgyakat fogsz találni, amelyek aláássák a szokásos anyagi fedezetünket… De nem beszéltem róla. Még mindig nem veszed komolyan, amit mondok.
William kanalazott még egyet, és örömmel lenyelte. Aztán megszólalt:
— Köszönöm a támogatást, kedves nővérem, még ha ez oly szokatlan is.
Alice kétkedve elmosolyodott, és azt gondolta:
„Nem mondtam el mindent az álmomból… Hogy miért? Úgysem hiszed el… Menj Urukba… Ez az expedíció teljesen megváltoztatja az életedet…”
